Szülei szellemei már halványultak, elkoptatták őket a csendes nappalok és magányos éjszakák évei.
Cora befejezte az utolsó rönköt is, és szépen a faház falához rakta. Kérges kézfejével letörölte a homlokáról a verejtékcseppet, és éberségre állította érzékeit.
Valami más volt.
A forrás közelében lévő nyárfák között a verebek szokásos csiripelése elhalt. Úgy tűnt, mintha még a levegő is visszafojtotta volna a lélegzetét. Ösztönösen a csípőjére szoruló, kopott markolatú szekta béketeremtő kardja után nyúlt. Végigpásztázta a völgy nyugati falát alkotó gerincet, és egyetlen részletet sem hagyott ki.
Egy hosszú pillanatig semmi sem látszott, csak a sziklákból áradó hő izzása. Aztán megjelentek.
Nem kiabálás és kiabálás közepette érkeztek. Úgy materializálódtak a tájból, mintha maguk a hőségből és porból születtek volna. Hét alak erős tarka pónikon, amint egyetlen, félelmetes sorfalban kúsznak a címer tetejére.
Impozáns férfiak voltak, nagyobbak és magasabbak, mint bárki, akit valaha látott a Redemption Gulch legközelebbi településére tett ritka útjain. Csirikawa apacsok voltak, hosszú fekete hajukat egyszerű gumiszalagokkal fogták hátra, mellkasukat csupasz és izzadságtól csillogó volt, lábaikat pedig velúr leggings fogta.
Mindegyikük térdén puskát, vállán íjat lógatva lógott, de a jelenlétük, az abszolút, elsöprő mozdulatlanságuk volt az, ami tiszta adrenalinlöketet küldött Kora ereiben.
Nem futott el. Az apja megtanította neki, hogy a pánik olyan luxus, amit a vadonban nem engedhet meg magának az ember. Mozdulatlanul állt, lábai szilárdan a földön, amelyet a sajátjának nevezett, keze a fegyvere tusán nyugodott, szíve úgy vert a bordái között, mint egy vad dob a hirtelen, mély csendben.
Figyelte, ahogy lovaikat könnyed, méretüket meghazudtoló kecsességgel vezetik lefelé a sziklás lejtőn; a pónik patái szinte hangtalanul dobogtak a kemény, tömör földön. Tisztes távolságban, körülbelül 50 méterre álltak meg a kunyhójától.
A középen álló férfi, aki a vezetőjüknek tűnt, leszállt a lováról. Ő volt a legimpozánsabb mindannyiuk közül, arca mintha maguknak a hegyeknek a gránitjából lett volna faragva. Magas arccsontja, erős, egyenes orra és obszidián sötét, intenzív szemei voltak. Egyetlen sastoll volt a hajába kontyba tűzve.
Átadta a ló gyeplőjét a mellette álló férfinak, és elindult felé, lassú és megfontolt léptekkel. Fegyvertelen volt, kezeit békésen kinyújtotta az oldala mellett, de ez nem volt elég ahhoz, hogy lecsillapítsa a Korában tomboló vihart.
Előhúzta a pisztolyát
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
