Miután a válás után elvette a gyereket a feleségétől, a férfi gyorsan rájött, hogy nagy hibát követett el.

Miután a válás után elvette a gyereket a feleségétől, a férfi gyorsan rájött, hogy nagy hibát követett el.

Szergej becsapta az ajtót, és vett egy mély lélegzetet. Kész. Elfogadta. Jogilag. Végül is a bíróság az ő pártján állt, szóval igazságos volt. Dima iskolatáskája a hűtőszekrény mellett volt, a kabátja szanaszét hevert egy széken. A fiú a padlóra nézett, és nem szólt semmit.

– Dim, éhes vagy? Hamarosan jövünk valami jót enni.

– Nem akarok.

– Miért nem akarsz? Már nyolc óra van, hiszen iskolában voltál.

– Nem akarok, apa.

Szergej kinyitotta a hűtőszekrényt. Üres. Illetve teljesen üres. Régi kefir, majonéz, egy kiszáradt kolbász. Elfelejtette elmenni bevásárolni. Tegnap még azt gondolta: holnap megyek, a mai nap pedig tele volt perrel, stresszel, papírmunkával és ügyvédekkel.

– Hé, rendeljünk pizzát? Szereted a gombás pizzát, ugye?

Dima bólintott, de lelkesedés nélkül. Szergej felvette a telefonját és felhívta. Amíg a kézbesítésre vártak, a fiú a kanapén ült, és a tabletje képernyőjét bámulta. Némán. Szergej bekapcsolta a tévét, és talált valami akciófilmet. Negyven perccel később megérkezett a pizza. Csendben ettek.

– Dim, miért vagy ilyen szomorú? Boldognak kellene lenned. Most már együtt élünk.

— Mhm.

– Velem akartál élni, ugye? Emlékszel, hogy ezt mondtad?

– Pont ezt akartam.

– Hát látod. Most már együtt élünk. Ugye, milyen klassz?

A fiú beleharapott a pizzába, és visszanézett a tabletjére. Szergej ránézett, egyre növekvő ingerültséggel. Tényleg ennyire nehéz? Mindent megtett. Hat hónapnyi papírmunka, jogi ügyek intézése, pénzköltés.

Bebizonyította, hogy normális apa. Hogy az anya mindig dolgozik, mindig elfoglalt. És ő – ott volt. Készen állt minden nap gondoskodni a fiáról. És most. Magához vette. A gyerek pedig ott ült, teljesen elmerülve a gondolatokban.

– Oké, menjünk aludni. Holnap korán kell kelned; menned kell iskolába.

– Hol fogok aludni?

– Egyelőre a kanapén. Később veszünk egy rendes ágyat fiókokkal.

Gyima bólintott. Szergej elővett egy takarót a szekrényből, és beágyazta a kanapét. A fiú lefeküdt, még mindig teljesen felöltözve.

– Legalább vedd le. Nem kényelmes farmerben aludni.

– Nem akarok.

– Dima, mi a baj? Már nem vagy kicsi.

– Apa, hagyj békén!

Szergej ökölbe szorította a kezét. Aztán vett egy mély levegőt, és elsétált. Oké, akkor. A gyerek fáradt. Kemény nap volt. Holnap biztosan jobb lesz.