– És te? – Tamara figyelően nézett rá. – Hajlandó vagy elengedni? Hagyni, hogy a saját életét élje?
Galina lehajtotta a fejét.
– Megteszem, amit tudok. Tényleg megteszem.
Távozása után Tamara sokáig ült a sötétben. Barsik az ölébe fészkelődött, és dorombolni kezdett. Simogatta, és gondolkodott.
Meg tud változni az ember? Vajon Viktor újra azzá a férfivá válhat, akit valaha szeretett? Vajon Galina tényleg hátraléphet?
Nem tudta. De egy dolgot tudott – soha többé nem hagyná, hogy bárki elvegye a szabadságát. Soha többé nem adná fel a lakását, a függetlenségét, a jogát, hogy önmaga lehessen.
És ami Viktort illeti… az idő majd eldönti. Ha valóban szereti, be is bizonyítja. Nem szavakkal, hanem tettekkel. És talán, csak talán, akkor megszülethet egy igazi család. Kontroll nélkül. Manipuláció nélkül. Anélkül, hogy fel kellene adnia magát.
Tamara felkapcsolta a villanyt, és kiment a konyhába főzni. Barsik nyávogva szökdécselt utána.
Az élet ment tovább. Az ő élete. A lakásában. Az ő szabályai szerint.
És ez csodálatosan érezte magát.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
