– Igen, most már saját lakásom van. Nem, az anyósom nem marad itt. Igen, még „néhány napra sem”. Elegem van a „családi szabályaidból”!

– Megpróbálhatnék mindent megváltoztatni.

– Túl késő. Már megváltoztattam.

Felkelt, elment, majd visszajött:

– És mi van, ha úgy döntök? Mi van, ha elmondom anyának – elég volt? Adsz nekem egy esélyt?

Hosszan nézte. Aztán elmosolyodott.

– Igen. De csak akkor, ha megérted: nem egy olyan nővel fogsz élni, aki segít az anyádon, hanem egy olyan nővel, akinek van lakása, munkája, szabadsága és büszkesége. El tudsz viselni egy ilyen embert?

Bizonytalanul bólintott.

Becsukta az ajtót. Levegő öntötte el a mellkasát. Senki sem fogja többé megtörni.

Egy hónappal később beadta a válókeresetet. Szergej nem jelent meg. Csak a papírokat és egy üzenetet küldte el: „Igazad volt. Bocsáss meg.”

A dokumentumokat egy mappába tette, az oklevele mellé. Emlékeztetőül: meg tudta csinálni, volt hozzá bátorsága, megmentette magát.

For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.