– Ez anyunak van, ne nyúlj hozzá! – a férfi elrejtette a finomságokat a hűtőben, és megtiltotta nekem és a gyerekeknek, hogy megegyük őket… De azt sem tudta, milyen „meglepetés” vár rá ott…

– Akkor főzz neki egy tojást! – fordult felém. Az arca vörös volt, elégedetlen. – Egyáltalán anya vagy, vagy mi? Az a kolbász – az anyának jár. Meg a penészes sajt is. Meg a piros hal. Holnap van a házassági évfordulója, 60 éves lesz. Vettem pár finomságot, hogy rendes asztalt terítsek. És ti itt vagytok... mint a szöcskék. Amint leteszem – azonnal eltűntök.

Lekapcsoltam a gázt. Úgy tűnt, a leves megmenthető, de a hangulatom porig égett.

Odamentem az asztalhoz. A viaszosvászon ragacsos volt, teafoltoktól foltos. Ványa egy széken ült és szipogott. Viszketett a szeme, öklével dörzsölni kezdte.

– Anya, éhes vagyok – suttogta.

– Rögtön, nyuszikám. – Megsimogattam a fejét. A haja puha volt és babasampon illata áradt belőle.

Fogtam a fehér kenyeret a kenyérsütőből. Levágtam egy szeletet. Megkentem vajjal. Vékonyan, mert a vaj is fogyóban volt, és még egy hét volt hátra a fizetésig.

Tettem rá egy darab Doktorszkaja felvágottat. Olcsókat, amiket akciósan vettem a szupermarketben.

Ványa elvette a szendvicset, és mohón enni kezdett, nagyokat falatozva.

Vitya undorral az arcán nézett rá.

„Látod? Eszik. Azt mondod, éhes. Elkényeztetted őket, Nagya.”

A teljes sütési idők megtekintéséhez lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás (>) gombra, és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.