– Akkor mondd, hogy vicc!
– Én… még egy kicsit ugratni akarom őket – motyogta bizonytalanul.
– Nem vicces átverni az embereket. Megígérted, hogy elmondod az igazat.
– Úgy lesz! De előbb beszélj Kamillával. Tanácsot kér.
– Rendben – sóhajtott Liza. – De cserébe vigyél el az árvaházba. Küldd el oda a virágokat is – a személyzetnek.
Az árvaházban Lizát családtagként fogadták. Az idős ruhatáros, Matrena Ivanovna gyanakodva méregette Kirillt:
– Te vagy a mi Lizánk vőlegénye?
– Így is mondhatnád – mosolygott.
– Ne csinálj őrületből! Kiskora óta ismerem – megvédem.
Kirill hirtelen rájött: ez ugyanaz a „Matrena nagymama”, akiről Liza beszélt, amikor először találkoztak.
– Nem fogom bántani. És mesélj róla?
– Miért ne? – ült le kényelmesen a ruhatármester. – Figyelj…
Télen, röviddel 2004 újéve előtt, egy újszülött kislányt találtak az árvaház küszöbén. Késő este volt – bár még csak este hat óra volt, már mindent beborított a sötétség.
Matrena Ivanovna sietve elindult dolgozni: aznap ünnepi délelőttöt és álarcosbált szerveztek újév napjára. A gyerekeknek különös figyelemre volt szükségük.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
