Andrij felsóhajtott és bólintott. Persze, hogy bólintott. Végül is a bátyja volt. Az ifjabb Oleg, akinek örökké zűrös élete volt, aki mindig valamilyen anyagi zűrzavarba keveredett.
– Igen, indulunk – válaszoltam a kagylóba, igyekezve semleges hangon beszélni. – Holnap reggel indulunk.
„Remek! Mi is felveszünk. Körülbelül két óra körül ott leszünk. Tanyka már hiányolja a Maszkjaidat, folyton azt kérdezi, mikor találkoznak. És Dima is ott van – nagyszerűen érzi magát a nyaralóban!”
Dima a hétéves fiuk, kicsit huncut és jókedvű. Marika a tízéves lányunk, aki valamilyen oknál fogva minden unokatestvérénél tett látogatás után törött játékokat és szakadt könyveket talált a szobájában.
– Rendben, várunk – mondtam, és letettem a telefont.
– Megint? – kérdezte Andrij, pedig mindent értett.
"Újra."
Figyeltünk. Az áprilisi alkonyat sűrűsödött az ablak mögött, valahol lent egy lépcsőházajtó csapódott be, egy nő sétált el mellettünk kutyával. A hétvége előtti szokásos péntek esti csend – kellemes is lehetett volna, ha nem ez a hír hallatszik.
„Olena, ő a húgom…”
– Tudom – vágtam közbe. – Tudom, hogy ki ő neked. Azt is tudom, hogy amikor legutóbb bowlingozni mentünk, te fizetted a 4000-es számlát. Mindenkinek! Mert Olegnek, idézem, „most nincs pénze, de visszaadom”. Visszaadta?
Andrij sajnálkozva vállat vont.
A teljes sütési idők megtekintéséhez lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás (>) gombra, és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
