Ezek az anyák gyakran nehezen ismerik fel vagy fogadják el gyermekük érzelmeit. Lehet, hogy bagatellizálják a szomorúságot, figyelmen kívül hagynak egy kérést, vagy kritizálnak egy reakciót. Az eredmény: törékeny önbecsülés és nehézségek a megnyílással, még felnőttkorban is. Ez a távolságtartás gyakran elfedi a saját érzelmeikkel vívott belső küzdelmet. Mivel nem képesek megérteni vagy kifejezni azokat, felkészületlenek arra, hogy támogassák gyermekeik érzelmeit.
A kritika mint kommunikációs eszköz
Egy örökösen elégedetlen anyával felnőni azt jelenti, hogy egy állandó teljesítménykényszerben élünk. Minden hibát kiemelnek, minden sikert elbagatellizálnak. Ez a légkör könyörtelen nyomást teremt, amely perfekcionizmust, szorongást és kisebbrendűségi érzést táplál.
Egyes tanulmányok szerint ez a merev nevelési stílus gyakran a kontroll iránti igényt vagy a személyes bizonytalanságot tükrözi. Isabelle Filliozat francia klinikai pszichológus, a szülő-gyermek kapcsolatok szakértője elmagyarázza, hogy ezek az anyák „megpróbálják megvédeni magukat a kaotikus belső világtól azzal, hogy túlzott szigorúságot szabnak gyermekeiknek, gyakran anélkül, hogy tudatában lennének ennek”. Ezek az anyák nem szándékoznak bántani gyermekeiket, hanem inkább az érzelmi stabilitás látszatát szeretnék fenntartani egy olyan világban, amelyet instabilnak érzékelnek. Mi a probléma? Gyermekeiknek meg kell tanulniuk megbirkózni ezzel az állandó nyomással, gyakran saját hitelességük rovására.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
