Ez kezd történni egy 50 feletti nővel, ha sokáig párkapcsolat nélkül él.

2. Bűntudat és félelem.
Mindennap a „békét érdemlek” és az „elveszítettem valami fontosat” között ingadozom. Néha vágyom egy férfi vállára, amire támaszkodhatok. Vannak pillanatok, amikor csak arra vágyom, hogy valaki átöleljen és azt súgja: „Minden rendben lesz.” De otthon csak csend van. És ez a csend hangosabb minden szónál.

3. Megszokod az egyedüllétet.
Először fájdalmas. Aztán megszokod. Senki sem kritizál, nem követel semmit, és nem is késik. De idővel az élénk párbeszédek, a mosolyok és a spontaneitás eltűnik. Egy bizonyos ponton rájössz: a kényelem nem rímel a boldogsággal.
Amit magamról tanultam

A magány nem átok. Ez csupán egy szünet, egy pillanat, hogy újra kapcsolatba lépj önmagaddal. De ha túl sokáig rágódsz rajta, kockáztatod, hogy elveszíted az életörömödet. Most próbálok fokozatosan újra kapcsolatba lépni a világgal, többet kimozdulni, kommunikálni, újra megtanulni hinni. Már nem vagyok húszéves, de hiszem, hogy az élet nem ért véget. Ez egyszerűen egy új fejezet kezdete.
Már nem félek az öregedéstől. Megtanított a legfontosabbra: feltétel nélkül szeretni magam. És ha egy nap a sors visszahoz egy férfit az életembe, nem a magánytól való félelem miatt fogadom el, hanem azért, mert őszintén vágyom rá, hogy vele legyek.

For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.