– Gabriel... fontos volt nekem – felelte halkan Júlia, képtelenül Margarete szemébe nézni.
– Fontos? – ismételte Margarete hangosabban. – A fiam majdnem két éve meghalt, és soha nem láttalak a temetésen. Soha nem hallottam senkiről, akit Julia-nak hívnak. Kinek képzeled magad, hogy idejössz, és úgy teszel, mintha kapcsolatban lennél vele?
A vád úgy érte, mint egy pofon az arcon. Júlia érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe, de ezúttal nem próbálta leplezni őket.
– Nem mentem el a temetésre, mert világossá tetted számomra: nem vagyok szívesen látott a fiad életében – válaszolta remegő, de meglepően határozott hangon. – Személyesen gondoskodtál róla, hogy eltűnjek, és sikerült is.
Margareté elsápadt. Volt valami a fiatal nő hangjában, őszinte fájdalom, amit nem lehetett színlelni.
És azok a szemek… egy pillanatra úgy érezte, valami ismerőst ismer fel abban az arcban.
– Miről beszélsz? – kérdezte Margarete, de az eredeti arrogancia eltűnt a hangjából.
– Gabriellel néhány éve ismerkedtünk meg – kezdte Júlia, és leült egy közeli padra, a lábai felmondták a szolgálatot. A gyerek összegömbölyödött az ölében, ujját a szájában tartva.
„Önkénteskedett abban a közösségben, ahol laktam. Éjszaka tanultam, nappal pedig a mosodában dolgoztam. Gabriel mindenkihez fogható volt, akivel valaha találkoztam.”
Margareté úgy érezte, összeszorul a szíve. Gabriel valójában önkénteskedett, amit mindig is időpocsékolásnak tartott.
„A családi ügyekre kellene koncentrálnod” – mondta neki. De a fia ragaszkodott hozzá: azokon akar segíteni, akiknek valóban szükségük van rá.
– Folytasd! – parancsolta Margarete, miközben egyesével leült a padra, de bizonyos távolságot tartott.
A teljes sütési idők megtekintéséhez lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás (>) gombra, és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
