Az öcsém, Kyle, hangosan nyomkodta a telefonját a sarokban, ahogy mindig is tette, amikor figyelmet akart, anélkül, hogy bármit is tett volna érte.
Feszült volt a légkör, mintha mindenki suttogna valamiről, amit nem mond ki.
Mégis reménykedtem.
Életem nagy részét abban töltöttem, hogy ez a család félúton találkozik velem.
Hat óra körül felmentem az emeletre, hogy megnézzem a ruháimat.
Igen, flörtölni.
Négy ruhadarab lógott szépen ruhatáskákban a gyerekkori szobám egyik oldalán – egy szatén A-vonalú ruha, egy csipkés sellőruha, egy egyszerű krepp ruha és egy vintage darab, amit egy chesapeake-i (Virginia állambeli) boltban vettem.
Nem voltam egy kiöltözködő hercegnő, de szerettem, ha van választási lehetőségem, és a vőlegényem is szeretett boldognak látni, ezért bátorított.
A szobában halvány cédrus és régi szőnyeg illata terjengett, ahogy mindig is.
Lehúztam az első ruhazsák cipzárját, hogy még egyszer megnézzem a ruhát, és elképzeljem, hogy fog kinézni másnap reggel, ha felveszem.
Még magamban is elkuncogtam, érezve azt a finom izgalmat, amiről azt hittem, hogy már rég eltűnt.
Nem tudtam, hogy ez lesz az utolsó béke, amit a családomtól kapok.
A vacsora kínos volt, de csendes.
Apám alig szólt.
Anyám ügyetlenül kereste a bátyámat.
Kyle egyszer ugratott – valami aprósággal, valami gyerekessel –, de én elengedtem.
Azt mondtam magamnak, hogy sok mindent elengedek egy békés hétvégéért.
Korán lefeküdtem, úgy kilenc óra körül.
Pihenésre volt szükségem, és a városunkban korán kezdődnek az esküvők.
A teljes sütési idők megtekintéséhez lapozz a következő oldalra, vagy kattints a Megnyitás (>) gombra, és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook-ismerőseiddel.
For complete cooking times, go to the next page or click the Open button (>), and don't forget to SHARE with your Facebook friends.
